Először is: az igazság.
Az igazság nem olyan valami, amit létre kell hozni, nem olyan valami, ami messze van. Az igazság itt van és most. Az igazság körülvesz, ahogy az óceán körülveszi a halat. Lehet, hogy a hal nincs ennek tudatában, mégis, ha egyszer az óceán létének tudatára ébred, a hal megvilágosodik. A hal nem tudatos, nem lehet tudatos, mert az óceánban született, mindig is ott élt, része az óceánnak, ahogy minden hullám is része az óceánnak. A hal is egy hullám – egy kicsit szilárdabb hullám, de az óceánból született, benne él és egy napon eltunik benne. Lehet, hogy a hal sohasem fog az óceán tudatára ébredni. Ahhoz, hogy megismerj valamit, egy kis távolság szükséges, perspektíva. De az óceán oly közel van, hogy a hal nem feltétlenül érzékeli.
Az igazsággal is ez a helyzet, de használhatod helyette az isten szót, ha akarod. Tehát: az istennel is ez a helyzet.
Ez nem az a valami, ami távol van, így hát nem tudunk róla; azért nem, mert nem messze van, hanem nagyon közel. Azt sem mondhatjuk, hogy közvetlen közel van, mert te vagy az. Ő benned van és mégis nélküled: ő a mindenség.
A megismerés – természetéből adódóan – inkább hasonlít a megismerési folyamatra, mint magára a megismerés utáni állapotra. Ez egy folyamat – elkezdődik, de soha nem ér véget. Átadod neki magad, de sohasem birtokolhatod. Olyan ez, mint amikor egy csepp az óceánba hullik, vagy amikor maga az óceán hullik bele a cseppbe. Egy mélységes összeolvadás, egy egység – beleolvadsz és eltűnsz benne. Semmi nem marad utána, nyoma sem marad; ki fog hát beszélni? Ki fog visszatérni ebbe a siralomvölgybe? Ki jön vissza ebbe a sötét éjszakába, hogy elmondja?
Osho: Meditáció – Az első és utolsó lépés a szabadság felé
Miért nevezi Osho a meditációt az első és utolsó lépésnek a szabadság felé? Azért, mert az ő meglátása szerint a meditáció az a dimenzió, amin keresztül minden egyén megvalósíthatja saját, egyéni lehetőségét a korlátlan személyes szabadságra, mely mindannyiunk rendelkezésére áll.
A transzlégzés egy meditatív résszel induló állapot elérése az azt létrehozó intenzív folyamattal egységet teremtve transzállapot beálltához vezet, amely meglátásom szerint méltán nevezhető modern kori társadalmunk ősi rituáléjának.
Az indiai jógakultúra szerves része, a sámánutaztatással azonos.
A világ számos részén a regressziós hipnózishoz hasonlóan terápiás célokkal alkalmazzák az ezzel találkozó egyéneknek előre megszervezett keretek között állandó kontrollhatás alatt, amelyet pszichoterapeuták, orvosok biztosítanak.
Transzlégzés = Holotrop
A holotrop szó a görög holos teljesség, és a trepein cél felé haladni szavakból ered, tehát jelentése: holotrop ==> a teljesség felé haladás Célja: a transzcendens élmények megtapasztalása.
A módszer előre megtanulása nem feltételezi a transzállapot elérését, amely rendkívüli, már-már magasztosnak ítélt energiaszintekbe enged betekintést tudatunk kinyíllásával.
A folyamat másfél órát vesz igénybe, az elindulástól a katarzisban kiteljesedve a visszatéréssel együtt, amelynek kerete a hétköznapi tudatállapotunktól megkülönböztető alfa állapot a tőle sokkal mélyebb, tér-idő képzetét felborító állapot, amelynek során tudatában vagyunk az átélt élményeknek.
A transzlégzés az ember biológiai adottságának legmagasabb szintű kiaknázása a légzés intenzitásának, számosságának tekintetében.
A légzés módja hasonlatos a testi orgazmus elérésekor jelentkező ki-be effektust minduntalan szorgalmazó, önmagába belefeledkező légzéssel.
A légzés poláris folyamatábrájának hűen két részből áll: a belégzést követően bármennyire hihetetlen nem következik más, mint a kilégzés.
A másfél óra egy hatalmas belégzéssel, sóhajtással veszi kezdetét, amit ennek ellentéteként számtalan ki-be légzés követ végtelen iramban, ezt követően egységet alkotva a légzést végző egyénnel (még fixációkkal terhelten) a légzés véget ér, gyakran percekig... majd új forrásra kap.
Mindez már a transzállapotban történik, ahol már nem a légzésről szól a szeánsz...
Semmi más nem következik, csupán bekövetkezik a találkozás a letisztult önmagunkkal.
Megszűnik a tér-idő, belépünk az örökkévalóságba.
A légzés-transz egységét kifejezvén elindul bennem egy-két gondolat, amelynek nagy valószínűséggel Osho szerelmi csókkal kapcsolatos gondolatai az elindítói.
Osho - "Érezz, vállj Te a szerelemmé, az egész lényed legyen a kéz, amely simogat. Ne Te csókolj, légy a csók. Felejtsd el Magad, olvadj el a testben. Az alkotás légy ne a színész...
Szeress!!! Amikor ölelsz, légy az ölelés, amikor csókolsz válj a csókká."
A párhuzam adott. Belefeledkezünk a légzésbe, csak lélegzünk, egyre többet és többet, nem létezik más csak a lélegzés.
Ezesetben a légzés önmagunkért létezik, túlmutatván biológiai ösztönös önfentartó mechanizmusán egy spirituális utaztatáson keresztül elvezet önmagunkhoz, megadja az utat.
"Léptedért lettem - Utad vagyok, célod nem"
Aki elindult már ezt megelőzően belső utakon felefedezőútra önmaga megismerésére, akkor méltán monhatja: Igen..ez vagyok..megérkeztem.
Az ego teljes kitárulkozásával az életünk során szerzett sztereotipiáink leomlanak, a találkozás óhatatlanul bekövetkezik önmagunk lényegi mivoltával.
Fizikai tünet: Ezalatt a test a nyugodt meditációt követően egy soha nem tapasztalt tünethalmazzal vízszintesen görcsben leledzik.
Nem kell messzire mennem, hogy hiteles információkat szerezzek a test transz alatti állapotára vonatkozóan, éppen ezért nem is megyek, viszont egy kicsit belemegyek : )
A zsibbadtság `elült` zsibbadt lábhoz hasonlóan, azzal megegyező fokon a talpból kiindulva minden testrészünkön keresztül elér tetőpontunkig a teljes testünket behállózván.
A vér oxigén tartalmának gyors megemelkedése okozza ezen tüneteket (hiperkapnia), a ph érték emelkedésével egyenes arányban csökken a széndioxid intenzitása.
Végtagjainkon az ujak meglehetősen intenzív szorítóerő kiséretében végüknél találkoznak egymással, a száj egy érdekesen befeszült sémát vesz fel, miközben a test egyazon időpontban elernyedve fekszik a talajon és a lélek utazik.
A légzés meg-megállva tudatvesztés nélkül folytatódik, az élmények sűrűsödnek, lényünk szárnyal... az érzések csak jönnek és jönnek, intenzitásuk fokozódik, gyakran megélt élményekkel párosulva nyernek új jelentést, mélyebb értelmet..a legmélyebb megvilágosodást.
Szószoros értelemben megéljük a fájdalmat, majd az azt felszabadító örömöt...ugyanez igaz az összes érzésre..amit lény e világon érezhet...a könnyek patakokban folynak le a polifoamra.
Gyakran az orgánumunk is képviselteti magát egy egy értelmet nem tükröző hang formájában, ahol is megszűnik a jelentés.. nem ölt betűben formát, nem akar szavakat sem kifejezni.
Tudatunk kinyílik,leválik a testről; megszűnik a tabu fogalma, nem létezik fátyol, lekerül a lepel, belépünk az örökkévalóságba, kinyítjuk a szemünket és minden világossá válik.
