Először is: az igazság.
Az igazság nem olyan valami, amit létre kell hozni, nem olyan valami, ami messze van. Az igazság itt van és most. Az igazság körülvesz, ahogy az óceán körülveszi a halat. Lehet, hogy a hal nincs ennek tudatában, mégis, ha egyszer az óceán létének tudatára ébred, a hal megvilágosodik. A hal nem tudatos, nem lehet tudatos, mert az óceánban született, mindig is ott élt, része az óceánnak, ahogy minden hullám is része az óceánnak. A hal is egy hullám – egy kicsit szilárdabb hullám, de az óceánból született, benne él és egy napon eltunik benne. Lehet, hogy a hal sohasem fog az óceán tudatára ébredni. Ahhoz, hogy megismerj valamit, egy kis távolság szükséges, perspektíva. De az óceán oly közel van, hogy a hal nem feltétlenül érzékeli.
Az igazsággal is ez a helyzet, de használhatod helyette az isten szót, ha akarod. Tehát: az istennel is ez a helyzet.
Ez nem az a valami, ami távol van, így hát nem tudunk róla; azért nem, mert nem messze van, hanem nagyon közel. Azt sem mondhatjuk, hogy közvetlen közel van, mert te vagy az. Ő benned van és mégis nélküled: ő a mindenség.
A megismerés – természetéből adódóan – inkább hasonlít a megismerési folyamatra, mint magára a megismerés utáni állapotra. Ez egy folyamat – elkezdődik, de soha nem ér véget. Átadod neki magad, de sohasem birtokolhatod. Olyan ez, mint amikor egy csepp az óceánba hullik, vagy amikor maga az óceán hullik bele a cseppbe. Egy mélységes összeolvadás, egy egység – beleolvadsz és eltűnsz benne. Semmi nem marad utána, nyoma sem marad; ki fog hát beszélni? Ki fog visszatérni ebbe a siralomvölgybe? Ki jön vissza ebbe a sötét éjszakába, hogy elmondja?
Osho: Meditáció – Az első és utolsó lépés a szabadság felé
Miért nevezi Osho a meditációt az első és utolsó lépésnek a szabadság felé? Azért, mert az ő meglátása szerint a meditáció az a dimenzió, amin keresztül minden egyén megvalósíthatja saját, egyéni lehetőségét a korlátlan személyes szabadságra, mely mindannyiunk rendelkezésére áll.
A mandala szimmetrikus meditációs kép.
Alapelemei a geometrikus formák, a kör, a négyzet, és a többi sokszög.
A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket.
Az ábrákban minden színnek, minden számnak jelentése van.
A mandala-nézés, rajzolás elterjedt formája a meditációnak, segíti a koncentrációt, harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti. A mandalát nézve, a képre koncentrálva harmonizálhatjuk magunkat, a nekünk tetsző képpel gyógyíthatjuk testünk, lelkünk, kikapcsolódhatunk egy kicsit stresszes világunkból, és rég elfeledett igazságokra, emelkedett, tiszta gondolatokra ébredhetünk rá.
A cél: elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét.
Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága.
Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő.
Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába.
A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép.
A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz.
A mandala azonban több annál, mint egy szép, a tér harmonizálását elősegítő díszítés. Tulajdonképpen egy sajátos, kör alakú szimbólumról van szó, amely egy középpont köré szerkesztett, geometriai ábrákból körből, négyzetből, sokszögekből és képekből felépített rendszer.
A szimmetrikus motívumok alapjai Indiából származnak, de egész Ázsiában, elsősorban Tibetben ismerik és használják. A szanszkrit eredetű szó jelentése kör, mely a teljességet és tökéletességet jelképezi.
Tágabb értelemben a központ elérését, azaz a lényeg megragadását fejezi ki. A képek értelmezése
A mandala összetett szimbólum, több szinten értelmezhető. Legtágabb értelemben az egész univerzum megjelenítésére szolgál, és egy tökéletes világmodellt tükröz. Mások szerint isteni palotát ábrázol, különböző védőkerítésekkel, falakkal, melyek elválasztják a belső, rendezett teret a külső káosztól. Ha a mandalát az ember szintjére vonatkoztatjuk, akkor a bennünk lévő erőket, erényeket jeleníti meg, melyek sokszor rejtve vannak, de teljessé válásunkkal felébreszthetjük őket. A mandalát a tibeti buddhizmusban támasznak is nevezik, mert képi formába önti a tanítást, megjeleníti a láthatatlan ideákat és segíti a vallás követőit.
Készítésük módja szerint különböző típusokba sorolhatjuk a mandalákat. A leggyakoribbak a textilre festett, úgynevezett tekercsképek (tibetiül: thangka). Léteznek falra festett, papírra rajzolt változatok; de vannak rizshalmokból álló, valamint színes kőporból szórt homokmandalák is. Sőt, előfordulnak fára faragott vagy háromdimenziós, fémből készült formák.
Mire jók a szimbólumok?
A mandalát a különböző meditációs gyakorlatok, a szemlélődés és elmélyülés segédeszközeként használják. A gyakorló első feladata, hogy maga mögött hagyja mindennapi gondjait, kavargó érzelmeit és összevissza cikázó gondolatait, vagyis lecsendesítse belső világát. Így immáron megtisztulva léphet be a mandalába, és célja, hogy eljusson egészen a középpontjáig. Nézegetése vagy rajzolgatása koncentrációt, összpontosított figyelmet igényel. El kell mélyülnünk benne, elképzelni, hogy belépünk a mandalapalotába, ahol találkozhatunk az istenséggel. A tibeti tantrikus gyakorlatok szerint meg kell értenünk és beépítenünk magunkba az istenség tanítását, majd visszaküldeni őt a szellemi világba. Amikor befejezzük a gyakorlatot, magasabb szintre kerülünk, felvérteződünk egy hatalmas erővel.
A mandalák használata valójában elôsegíti a harmónia és teljesség létrehozását vagy helyreállítását az emberben. Módszer a megtisztulásra, a tanulásra, az informálásra és fejlôdésre. A gyakorló arra törekszik, hogy a világ széttöredezettsége és ellentétei helyett ideális állapotot, egységet teremtsen meg magában. A cél nem kevesebb, mint igazi énünk megtalálása. Erre a feladatra emlékeztet, ezt a küzdelmes utat segíti a képi ábrázolás. A mandala iránymutatóként szolgál, olyan, mintha a labirintusban bolyongva térképet kapnánk a kezünkbe, amely megmutatja a helyes utat. A pontosan meghatározott szerkezet, a szigorú szabályok szerinti felépítés, a rendezettség megfogható, biztos támaszt nyújt gondolkodásunknak. A meditáláshoz természetesen tisztában kell lennünk a motívumok alapvető jelentésével is. Általánosságban a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmekkel töltik fel ezeket a területeket.
A mandalák világa tán túl távolinak és misztikusnak tűnhet szemünkben, de üzenete a modern kor emberének is szól, ha vágyunk a tökéletesedésre. Hiszen már a nézegetése is harmonizálja az ember működését, pihenteti a szellemet, kiegyensúlyoz, lecsendesít, kikapcsol.
Mi a Mandala?
